Bizony vannak az életben olyan várakozással teli hónapok, hetek amikor még a felnőttek is azt számolják, hogy „hányat kell még aludni”. Az én életemben legutóbb, a cicáim beszerzése bizonyult ilyen eseménynek. Dorotyra másfél hónap éjjelt – nappalt felölelő keresés után bukkantam. Férjem szerint ilyenkor még beszélni sem lehet velem. Igen olyan ez mint a szerelem. Gondolataim csak egy téma körül forognak: „-Nem igaz hogy nem találok egy megfelelő nőstényt magamnak!” -De igaz! Nem hogy megfelelőt, de egyáltalán nem találtam sem országon belül sem kívül eladó Birman nőstényt. Míg végül Dorotyt végre hazahozhattam. Yoda egészen más volt. Ott még körültekintőbben jártam el és bár tudtam, hogy van egy Dorotyhoz passzoló vérvonal az országban, én egész Európát végignéztem kandúr kölyökért, s mikor megjött a válasz az utolsó Szlovák tenyésztőtől is  ránéztem a hazai kiválasztott tenyésztő honlapjára csak azt láttam hogy minden kölyök már foglalt. Hát még a lélegzetem is elállt és bizony számoltam a perceket 9 óráig hogy felhívhassam. És szerencsém volt, még az előző alom adatai voltak a weblapján. Gyorsan lefoglaltam az akkor 2 hetes Yodát. No innentől már csak ki kell várnom hogy elhozhassam gondoltam, és megnyugodva hátra dőltem. De jaj ez a nyugalom sem tartott sokáig! Újabb szenvedélyes vágy tört rám, hogy már otthonomban tudhassam a kis jövevényt. Számoltam a heteket, estéket, és nekem elhihetik nagyon de nagyon lassan teltek. Hiába az idő nagyon relatív fogalom. Igen őrültség ez. De mit ér az élet a szenvedélyek, várakozások nélkül? Hát nekem nem sokat. És most itt vannak Ők, és valóban minden várakozásomat felülmúlóan megédesítik mindennapjainkat.