Olyan szerencsés vagyok, hogy több Birman macskát tarthatok otthonunkban.
Társaságuk túlzás nélkül bearanyozza napjainkat.
Persze mindez csak akkor igaz, ha valaki olyan mértékben állatbolond mint jómagam. Nagyon szeretem nézni őket, ahogy kergetőznek a lakásban, vagy búvóhelyről színlelt támadással rontanak egymásra.
Büszke vagyok arra, hogy „macskába vesznek”, befogadnak maguk közé olyan mértékben, hogy zavartalanul folytatják a játékukat a jelenlétemben is. Hogy ez mekkora nagy szó, azt csak az etológia területén járatos emberek tudják.
A velem való közös játék sem ritka közöttünk, hiszen napi rendszerességgel játszunk „vadászósat”, amiben minden cica részt vesz. Közöttük különös kapcsolat van amiről már írtam egy bejegyzést a „Birman macska társas lény?” címmel.
Jelenleg a fajnak megfelelően játszanak, azaz külön – külön vadásznak a játékra. Hol egyik kapja el az egeret, hol a másik cipeli a zsákmányt.
Viszont eddig nem fedeztem fel, hogy falkaállatra jellemző együttműködés kialakult volna közöttük a vadászat során.
Kutyáknál, vagy az oroszlánoknál ez pár perc, és csapatként (falkaként) üldözik a zsákmányt. Macskáim intelligenciáját ismerve, úgy érzem ki fog alakulni ez a munkamegosztás, együttműködés a vadászat során.
Ha ez megtörténik, az igazán különleges felfedezés lenne! És mindenképpen beszámolok majd róla.
Addig is csak játszunk, játszunk, játszunk…
