Bármennyire is furcsa a kutya- macska barátság szempontjából, véleményem szerint kulcsfontosságú az állatok gazdájának a beállítottsága. Én itt a valódi lelkiállapotra gondolok. Nagyon fontos, hogy mindig arra tanítsuk a kutyánkat, macskánkat, hogy kerülje el az agressziót más kutyákkal illetve a macskákkal szemben. De ha a gazda minden agresszív megnyilvánulást meg is torol és következetesen jutalmaz minden közömbös, elkerülő viselkedést, de a szíve legmélyén mégis büszke a kutyájára, amikor az vicsorog a másik kutyára, vagy üldözőbe vesz egy macskát. Ezt az állatok megérzik és a gazdi rejtett vágyait fogják kiszolgálni. Ezért ajánlom mindenkinek aki a kutyás-macskás állattartást szeretne, hogy nézzen a lelke legmélyére, hogy biztos hogy az állatok közötti szeretetre, harmóniára vágyik e. Mert ha csak egy kicsit is a rivalizációt keresi, akkor ott bizony a cicája nagy veszélynek lesz kitéve!
Sajnos nem kevés embertársunk kompenzál az állatai által, és büszke arra, hogy kutyája hány macskát tépett már szét. Vagy, hogy macskája gondolkodás nélkül nekitámad a legnagyobb kutyának is. Mindkét esetre tudnék sok-sok példát hozni, mégis csak 2 történetet említenék:
Képzett német juhász kutyáimmal és egy befogadott ivartalanított nőstény cicámmal sétáltam egy budapesti lakótelepen. A cica már sok mindent megélt azelőtt, hogy ránk talált volna és annyira ragaszkodott hozzám, hogy minden kutyámmal elkísért a sétáinkon. Egy idősebb úr is lejött a spánieljével és ahogy meglátta az utcán sétáló macskát (nem is feltételezte, hogy hozzám tartozhat), elengedte a kutyáját és nagy hévvel uszította a macskára. Én láb mellé rendeltem a német juhászokat, és visszafelé indultam, látván hogy a cica talált egy fát amire felmászott. Emberünk ekkor köveket gyűjtött, hogy majd ő leveri a fáról a szerencsétlen macskát. Ekkor odaértem lefektettem a kutyákat és megkérdeztem ugyan mit csinál? Ő megijedt a hatalmas kutyák láttán és kérte, hogy kössem meg őket. Miután elmagyaráztam neki, hogy az a cica is hozzánk, a családhoz tartozik. Úgy gondolom fairplay ha én is a spánieljére küldöm a kutyáimat ” ugyan hadd szórakozzanak már egy kicsit” Persze rémült magyarázkodásba fogott és szempillantás alatt eltűnt. Én meg csak magamban morogtam, hogy mennyire kiábrándító, hogy állattartó ember létére, mégis így érez, ebben leli örömét.
De hadd hozzak a másik oldalról is egy példát. Családi jó barátunk fekete ivartalanított kandúrja rendszeresen nekitámad a kertjükben a kutyámnak. A kutya magas szinten őrző-védő munkára van képezve kb 3 férfit tud ártalmatlanítani egyszerre. Ő pontosan tudatában van az erejének. Mégis behúzott farokkal menekül a macska elöl. Aki nem értené, annak elmondom egyszerűen csak azért, mert így van tanítva, nem támadhatja meg valakinek a macskáját a saját kertjében. Ők ezen jót nevetnek. ” lám a nagy képzett kutya, hogy iszkol a macska elől” Többször kértem őket, hogy fékezzék meg a macskát, mert rossz vége lesz ennek. Egy kutya sem tűri el ezt a megaláztatást. Aztán feladtam és hozzájuk többet nem viszem be a kutyámat, hanem a kutyám védelmében az autóban hagyom. De a következmény így is megszületett. A kutya meggyűlölte a macskákat. Természetesen az én cicáim nyugodtan sétálhatnak mellette a kertben, mert ők az én védelmem alatt állnak. Fegyelemből nem bántja őket, de az utca az már más. Sajnos 3 éves fegyelmező munka ellenére is megiramodik macskák láttán, sőt állíthatom hogy szabályosan vadászik rájuk. Ebben a kutyában már soha sem fog kialakulni a barátság a macskák iránt. Folyt.köv.
Közös vacsi
