Az alapvető konfliktust a kutyák és macskák között, a kettőjük között lévő kommunikációs problémáik okozzák. A legtriviálisabb példa erre, a farokcsóválás ami a kutyák esetében örömöt, barátságot jelent, míg cicáinknál pont az ellenkezőjét, feszültséget, idegességet tükröz. Ehhez hasonló apró jelek százaiban különbözik a két faj kommunikációja, ami meg nem értettséghez vezet. Ez a probléma áthidalható ha az állatokat együtt tartjuk mert pont ugyanúgy, ahogy mi is képesek vagyunk megérteni cicáink jelzéseit, ők is képesek lesznek megérteni egymást. A másik szakadék, a testméret, és erőviszonyok mellett az, hogy a macskák nagy többsége veszélyt érezvén futásnak ered. Ez sajnos a kutyák többségében a menekülő zsákmányt idézi fel, és azonnal az üldözésébe kezd, s ha eléri, akkor ott a macskáknak bizony nagyon kevés esélye van a túlélésre. Vannak olyan macskák akik rájönnek erre és soha nem futamodnak meg kutya társaságában, hanem vagy szembefordulva maguk is támadnak ( kérdéses a módszer sikere), vagy kutya nyelven megadják magukat és a földre hasalnak mozdulatlanul ( legnagyobb esély a túlélésre). Nagyon fontos, hogy kutyánk előtt soha se, fegyelmezzük „Sicc mars onnan”, hajtsuk a macskánkat, mert akkor ő elveszti azt a varázslatos védelmet a kutya szemében, hogy a macska sérthetetlen hiszen a gazdi védelme alatt áll. Ez a gondolat hamar átfordul a kutyában és ” lám a gazda is kergeti, akkor segítek neki elkapni!” gondolattá. Sajnos pár ilyen helyzet után a macskánk komoly veszélybe kerülhet, és ha mi nem vagyunk otthon a kutyánk elintézi azt ” amire mi nem voltunk képesek”. És még büszke is lesz rá, jutalmat fog remélni, hisz ő csak nekünk segített!
A fotón jól látszik, hogy Doroty a földre hasalva mozdulatlan, ha kell a hasát is feltárja, míg a kutya domináns pozícióban áll felette. Az orr összeérintés viszont már egyértelműen a barátság jele.
