Van úgy, hogy az ész érvek és a racionalitás veszít az intuícióval, az érzésekkel szemben?
Hát nálunk most ez történt. 🙂
Oly gondosan előre megterveztem mindent. Ha már kiállítás, akkor a kandúrok legyenek Világbajnokok, a nőstények Nemzetközi Bajnokok. Ha genetikai teszt, akkor legyen a pillanatnyilag elérhető legmodernebb. De ha már csináljuk, szűrjük le az összes létező macska genetikai betegséget. Melyik cica melyik kandúrhoz kerüljön, a színjegyek kombinációja is gondosan össze lett válogatva. Táblázatot készítettem, ha majd eljutunk oda, akkor melyik pártól, milyen színű nemű kölyköt szeretnék megtartani… Természetesen a maximalista hozzá állásom most sem hagyott cserben…
Az első megingásom Irene esetében volt. Hazajöttünk egy nyaralásból. Ránéztem és úgy éreztem, őt meg kell tartanom. Persze már régen foglalt volt. Németországba készült egy ismert tenyésztőhöz. Felvettem vele a kapcsolatot, és megmondtam szeretném megtartani a cicát. Persze visszafizetem a foglaló dupláját ( két kedvenc kölyök ára). Aztán a családom igazán nagy lelkiismeretfurdalást ébresztett bennem.
„- Emlékezz vissza te mennyire vártad a cicáidat! Hogy esett volna, ha neked mondanak nemet, miután mindent úgy csináltál, ahogy kérte a tenyésztő. Mennyire fájt volna…”
Végül szomorú szívvel ugyan, de elengedtem Irene- t.
A reptéren éreztem, hogy igazam volt. Jól döntöttem. Egy roppantul kedves és szimpatikus tenyésztő állt velem szemben. Aki alig várta már, hogy kézbe vehesse Irene apró puha testét. Arcához szorította, és elsírta magát örömében. Akkor tudtam ő is olyan mint én, szívből csinálja. Minden kis állat egy külön csoda számára, nem darab- darab…
Helena almából szerettem volna megtartani, egy Lila kislányt. Aki csodálatos módon le is született.
Íme Desirée:
Igen ám de leszületett egy csokoládé színű kis tündér is. Ő Desdemona:
Ahogy növögettek nézegettem őket. Csodálatos volt nézni, ahogy fejlődik ki a személyiségük. Egyre nagyobb slamasztikában éreztem magam. Egyik héten Desdemonát akartam megtartani, de akkor Desiréet kellene elengednem. Fontos tudni, hogy semmi esetre sem növelünk létszámot. Nem csinálunk macskagyárat! Ennyi állat igényét kiszolgálni, nem könnyű feladat. Minden kicsi állat lelki szükségletét kielégíteni, napi szinten rengeteg kompromisszummal jár az egész családnak…
Ahogy növekedtek a cicák jöttek a tenyésztők, mind a két cicára volt érdeklődő bőségesen. Egyiket sem engedtem lefoglalózni. Már tanácsot is kértem, tenyésztő barátoktól, bíró barátnőmtől, családomtól. Persze mindenki másik cicára szavazott.
Egyik reggel döntöttem. Hallgattam a szívemre megtartottam mind a két testvért.
Hatalmas kő esett le a szívemről, annyira megkönnyebbültem. Azóta minden egyes napomat bearanyozzák. Minden nap százszorosan meghálálják, hogy velünk élhetnek. Soha nem találkoztam még olyan bújós, kedves kiscicával mint Desdemona, még a rendkívül kedves Birmanok között sem. Desirée pedig csupa vidámság. Nincs olyan esténk, hogy ne nevetnénk együtt a rosszaságain, gyerek csínyein.
Amikor hazaértünk a nyaralásból, a két testvér szerepet cserélt. Tökéletesen kicserélődtek. Desirée kísérgetett mindenhova, minden lépésemnél a lábamhoz bújva, míg Desdemona lopkodta a plüss állatokat, játszott a víz cseppekkel. Hihetetlen öröm forrásai lettek ők az életünkben. Azt is jó látni mennyire szeretik egymást. Többnyire mindig, mindent együtt csinálnak.
Hiszem, hogy csak így, szívvel van értelme állatokkal foglalkozni. Nem a Világbajnoki címek, genetikai tesztek, hanem a SZERETET a LEGFONTOSABB.
