Az én életemet minden túlzás nélkül bearanyozzák azok a pillanatok, amiket cicáim társaságában tölthetek. Éjjelente, amikor fordulok és kezem hozzáér a selymes pihe-puha bundájukhoz, rögtön finoman végig simítom Yodát, amire ő mély dorombolással válaszol. Kezünk összeér a férjemmel, aki ugyanakkor, ugyanott próbálja simogatni a kiscicát. Nevetünk. Yoda kinyújtja kis mancsát, hogy gyengéden hozzám érjen vele. Alszunk tovább, de még az utolsó éber pillanatomban érzem, ahogy a másik Birman cicám, Doroty a hátamra gömbölyödik. Így kérem lehet nyugodtan – békésen aludni. Bizton állíthatom, jobban működik, mint bármiféle altató pirula. Ma reggel, ahogy dolgozni indultam és még kómásan zuhanyoztam, elmosolyodtam, ahogy láttam cicáim elkeseredett küzdelmét, hogy mindketten odakuporodjanak a kislányomnak készített fellépőre és így belássanak a zuhanyzóba. Aztán, amikor az arcomat krémezem, a mosdókagyló szélén egyensúlyozva dorombolnak, hogy kihasználjanak minden percet, amikor együtt vagyunk.
Igen, tudom szerelem ez a javából. És szerencsére a szeretetnek soha ki nem meríthető forrásai vannak.
