Hát ígértem még egy példát, ami számomra azt bizonyítja, hogy bizony a Birman cica nem átlagos macska. Íme:
Aki járatos a munkakutya kiképzésben, annak, ha azt mondom „eresztés”, akkor pontosan tudja, mire gondolok. Ez egy meglehetősen nehezen tanítható feladat, különösen a kellő képen motivált, apportos kutyák esetében, az őrző-védő munkáról nem is beszélve. A feladat lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy a megszerzett zsákmányt a kutya vezényszóra: „Ereszd!” a gazdájának átadja. Hát én kérem szépen, megtanítottam Dorotyt ereszteni! Roppantul érdekes volt, mert amikor megszerezte a zsákmányt (játék egér, tollas madzag stb) először félve próbáltam visszaszerezni tőle, hogy újra játszhassunk. Arra gondoltam, ő mégis csak egy macska, majd foggal, körömmel védeni fogja. De nem. Soha nem karmolt meg, amikor kifejtettem a játékát a karmai közül. Aztán nagyot gondoltam és a kutyázásból ismert módszerrel vezényszóra kezdtem tanítani neki. Három, azaz három alkalom elég volt számára, hogy rájöjjön, minél hamarabb visszaadja a játékot, annál hamarabb játszhatunk újra. Én ledöbbentem és nagy büszkén a „képzett macskámmal” bemutatót tartottam Misának.