Egy kedves pszichológus ismerősöm mondta nekem egyszer, nagyon rég: – „Az életben olyan, mint boldogság, nem létezik. Csak boldog pillanataink lehetnek.”
Én most az imént éppen átéltem egyet. Késő este lévén, már nem gyakoroltam tovább a zongorán, hanem már egy jól ismert kedvenc darabomat játszogattam csak magamnak. Doroty és Yoda is megjelentek, mint általában mindig, most is részesei akarata lenni a „koncertemnek”. Mindkettő felugrott a fekete zongora tetejére és élvezték a közelségem és a muzsikámat. Az ő szépségüket, egészségüket, elégedettségüket érezve, ujjaim könnyedén érintették a billentyűket és a csodálatos zene hatására én bennem is szétáradt a harmónia melegsége, a boldogság érzete. S csak egy pillanat volt csupán, mégis teljes elégedettséggel állíthatom, hogy révbe értem. Elértem a célomat. Ezért akartam megtanulni zongorázni és ezért akartam Birman cicát tartani.
