Ahogy Yoda szemilyisége kibontakozni látszik egyre inkább az az érzésem, hogy egy igazi lovagot kaptam amikor őt választottam. Ő nem annyira kiváncsi mint Doroty, viszont a világ végére is eljönne utánam. De csakis utánam! Amolyan egyemberes cicus. Ő bizalmatlan az idegenekkel, és azt is tudom, hogy még a mi kapcsolatunk is nagyon sokat fog mélyülni az idővel. Mégis ő engem választott, és kedvességével szebbé teszi napjaimat. Amikor csak tud, akkor mellém bújik és hangos dorombolással fejezi ki a szeretetét. Ha felálok, kikisér. Ha visszajövök, visszakisér. Mostanában például kedvenc ételéhez sem kezd addig hozzá, amíg hangos dorombolással, puposított háttal, felálló farokkal nem jelzi, mennyire szeret, és hogy számára nem az étel a legfontosabb. Miután kidorombolta magát, és megbizonyosodik afelöl, hogy tényleg mennem kell csak azután kezd el enni.
És még vannak emberek akik azt hangoztatják, hogy a macskák csak hízelegni tudnak! Őszintén sajnálom őket, hogy lemaradnak az életben valami csodálatos dologól.
