Az ivaros állatok tartása az előző cikkemben említettek felett egyéb problémákat is felvet. Az addig legnagyobb szerelemben, barátságban élő cicák között felparázslanak összetűzések, amik verekedéssé, sőt súlyos esetben a cicák teljes elszeparálásához is vezethetnek. Hogyan történhet meg mindez, amikor a Birman cica jó természetéről, alkalmazkodó képességéről és kedves természetéről híres?
Csak egy egyszerű példát említek: Cicáink nagy-nagy szeretetben, teljes harmóniában éltek egymással. Köztudott, hogy a nőstény macskákat az ellés idejére, illetve a kölykök felneveléséhez célszerű elkülöníteni a kandúrtól. Ennek betartása azért is fontos, mert az anya bőven még szoptatási idő alatt 4-6 héttel ellést követően újra párosodni szeretne. Természetesen, ez nem kívánatos, hiszen az anya cicának is időt kell biztosítani a regenerálódásra. Igen ám, de mi történik akkor, amikor végre lejár az elzárási időszak és az összeengedett „boldog mátkapár” szerelmük betöltése helyett, az első találkozást heves fújással, pofozkodással ünnepli???
– Oh megbékélnek majd! Gondolnánk első ránézésre. Aztán pár nap múltán, amikor csak a fújás morgás és kergetőzés után már verekedés is kialakul. Na itt már csak vakargathatjuk a fejünket. De okosak nem lehetünk. A nőstény továbbra is ivarzó állapotban van, hagyja, hogy a másik nőstény lovagoljon a hátán, de a kandúrt akivel együtt nőtt fel, nem engedi közel magához.
Telnek múlnak a napok, a helyzet javulni látszik. A nőstény már dorombol a kandúrnak, a homlokát nyalogatja, egymás mellett fekszenek… – De jaj mi történt már megint? Egy morgás egy fújás és újra verekednek… 🙁
Vajon mikor áll vissza a családi béke?
