Kétségtelenül nem ritka manapság kutyák és macskák együtt tartása, de vajon létezhet e közöttük valódi barátság? Személyes tapasztom alapján a válaszom igen. Nagyon ritkán fordul ugyan elő, de létezik. Az én közel 30 éves kutyás-macskás múltamból 2 ilyen esetre is emlékszem.
Az egyik főszereplője egy ordas német juhász kutya és egy bi-color házi macska. Ma sem tudom mért de ez a kutyám Cézár imádta ezt a cicalányt. Annyira intim volt a viszonyuk, hogy a macska a rendszeresen a kutyaházba ellett. Cézár óvta-védte a kölyköket, olyan túlzott lelkesedéssel, hogy volt amikor az anyjukat nem akarta visszaengedni hozzájuk. Szemtanúja voltam amikor szakadó esőben ott feküdt a háza előtt őrizve a macskacsaládot. ugyanez a kutya egyik alkalommal kiugrott a kerítésen, mert a szomszéd kutyája kergette az utcán a mi macskánkat. Nekitámadt a macskát kergető kutyának és amikor a cica biztonságban beért a kertünkbe, ő visszaugrott a kerítésen. Még furcsábbá teszi ezt a történetet, hogy ez a kutya sem előtte sem pedig utána soha nem ugrott ki a kerítésen!
A másik történetem egy tacskó és egy fóka sziámi macska barátsága. Ők együtt aludtak együtt játszottak, együtt ettek és együtt mentek sétálni. Tökéletesen értették egymást, és mindig harmonikus volt köztük a viszony.
Ezt a két történetet csak az érdekesség kedvéért említettem. Mert ilyen „meseszerű” kapcsolat, borzalmasan ritka. Nem gondolom, hogy ilyesmire számíthatunk kedvenceink között, ezért kezeljük ezt megfelelő fenntartással, mert macskáink alapvetően veszélyben lehetnek kutyás társaságban. Alapvetően egyik történetben szereplő kutya sem viselkedett a fajának megfelelően, különösen igaz ez a német juhász esetében.
A továbbiakban a problémákról, gyakori esetekről fogok írni. Folyt. köv.
Íme a történet főszereplői a régmúltból:
